Tamás barátom ma a KH-n megosztott valamit, amivel mélységesen együttérzek. Azzal kapcsolatos, mennyire félnek sokan attól, hogy megosszanak gondolatokat ismerősökkel, ismeretlenekkel, teszem azt politikai célzattal. Azzal, hogy többen említették neki, hogy óvatosan a posztokkal, mert baj lehet belőle.
Ezen feldühödve posztoltam én is, mégpedig, hogy mereven leszarom, hogy kinek tetszik és kinek nem amit írok.
Egyet kell értsek barátom posztjával: döbbenet, hogy nem írhat az ember semmit anélkül, hogy ne szóljanak rá egy idő után, hogy ne tegye, ebből még baj lehet. Azt osztok meg amit akarok, azt írok le amit akarok, akinek nem tetszik, az az ő problémája, nem az enyém. Tovább lehet görgetni olvasás nélkül, lehet unintelligens módon az ismeretséget megtagadni törlés vagy tiltás által. Primitívségnek tartom, hogy ismeretséget, haverságot tagadunk meg azért, mert akár vallásilag, akár politikailag mást vallunk. Lehet ilyen bárki, engem az sem érdekel, foglalkozzon ő a maga dolgával, én is az enyémmel. Nem fogok visszavonulni, meghunyászkodni azért, mert fosok attól, hogy ki mit fog gondolni az olvasás után. Egyszerűen nem érdekel és büszke vagyok arra, hogy legalább van vér a pucámban és leírom akár tetszik valami, akár nem. Lehet otthon csendben ülve végigszenvedni az életet, félve mindentől, lehet ugyanezt úgy, hogy meg vagyunk elégedve. Belőlem így jön ki és csak azt sajnálom, hogy nem vagyunk többen... Tamás, én veled vagyok az fix! Nem biztattak soha arra, hogy vigyázzak, inkább óvatosan a véleményem kinyilvánításával, mert bajok lehetnek. Viszont ennek előnye volt - amit akkor és ott hátránynak éreztem -, hogy lettek bajok ámde megtapasztaltam, tanultam, figyeltem, magabiztosabb lettem és győztem. Ma már nem érdekel ki mit gondol a véleményemről. Jobb ez, mintha gondolnák azt, hogy nincs. Nem értem, mi a francért nem lehet észrevenni azt, hogy ami most folyik ebben az országban arra megy ki, hogy mindenki féljen, maradjon csendben. Félti mindenki a munkahelyét, holott a munkáltatónak egyáltalán nincs köze ahhoz, hogy milyen politikai nézeteim vannak. A kollégáknak úgyszintén nincs, sőt, senkinek sincs.
Dehogy maradok csendben. Nem vagyok olyan szinten, hogy szó szerint hangot adjak annak amit gondolok, de máshogy megtehetem. Tényleg, ha nem tetszik, nem kell olvasni. Nem kell egyetérteni, hozzá is lehet szólni, vállalom, vállaljuk, csak épp nem félünk.
Olvastam sok posztot a KH-n, próbálom idézni "ez egy barátkozós oldal, politikának itt nincs helye, fejezzétek be, mert törölni fogom ezen ismerőseimet..." és sok más hasonló. Jujjj, most akkor pici kis ....csimbókká kellene összetöpörödnöm és gyorsan abbafejezni? És mi van ha töröl? Az utcán sem fog köszönni? Ennyire telik a szürkeállományból? Nevezett KH nem csak és kizárólag barátkozós oldal! Hol olvastatok ilyet? Közösségi, ez facebook nem pedig friendsbook. Bátran lehet okosan "only friends" oldalt kreálni és cenzúrázni a kiírásokat, noha már maga az ötlet nevetséges, hisz nehezen kivitelezhető. Miből gondolja bárki, hogy sírni fogunk, ha törölve leszünk az ismeretségi körből? Eddig is elvoltunk évekig mindenféle személyes vagy interaktív kommunikáció nélkül, hát most is el leszünk. Tisztára mint az oviban. Az ilyesfajta fenyegetéseket utálom. Arról nem is beszélve, hogy tényleg ilyen nagy réteget nagyban nem érdekel, hogy mi történik az országban? Mi történik a gazdasággal? Tényleg ilyen a magyar nép jó része? Akkor mégis mit várunk?
Az utolsó 100 komment: